Pécsi Vasutas Sportkör | Alapítva 1919-ben
7622 Pécs, Verseny utca 11. | E-mail: iroda@pvsk.hu

Hírek

Naponta kell legyőzni önmagukat

Egy mondás szerint, egy társadalom fejlettségét az is meghatározza, miként foglalkozik a fogyatékkal élőkkel, azokkal, akik önhibájukon kívül nehezen tudnak beilleszkedni egy közösségbe.

Nekik, akik valamilyen testi vagy szellemi fogyatékossággal születtek, vagy élnek, vagy esetleg tanulásban is akadályoztatottak, az egyik legfontosabb foglakozási forma a sport, a mozgás, amely segíti a beilleszkedési folyamatokat, és egyben sikerélményt is adhat, ezáltal a legjobb személyiség formáló eszköz.

Az ÉFESZÍ pécsi Intézményében Szakács László 6 danos (hatodik mesterfokozat) judo mester, testnevelő tanár, teológus, terápiás munkatárs, fogyatékkal élőknek tart judo foglalkozást. Látogatásom alkalmából arra is választ szerettem volna kapni, hogy mi a hasonló, és mi a különböző az úgynevezett egészségeseknek, és a hátrányban élőknek tartott foglalkozások között.

Hol végezted az általános iskolát?

Pécsett az Építők úti Általános Iskolába jártam, testnevelőim Gáspár Gábor illetve Horváth Imre voltak. Itt kezdtem el sportolni, atletizáltam 4-5. osztályban, majd áttértem a judóra. Benkő Jenő volt az edzőm. Diákolimpiát is nyertem 1975-ben.

Magad is sok versenyen vettél részt,, milyen eredményekkel?

Fontosabb eredményeim, a diákolimpiák mellett:
1981.IBV második helyezett, 1982.Tirgoviste (Románia) junior Eb, második hely) 2004 Bécs: Masters Judo Világbajnok.
Sok tanítványom szerepelt jól különböző Világversenyeken:
Parragh Katalin Felnőtt Eb II. hely, Király Anita junior Eb III. hely, Vészi Klára Főiskolai Eb II. hely, hogy csak néhányat említsek.
Munkásságomat „Kiváló Utánpótlás Nevelő Edző” kitüntetéssel jutalmazták.

Mikor és miért kezdtél el a fogyatékkal élőkkel foglalkozni?

Középfokú judo edzői képesítésem van. A PVSK-ban kezdtem az edzői munkát, miután egy sérülés miatt abba kellett hagynom a versenysportot. Először egészséges sportolókat edzettem, a fenti eredmények ismeretében talán nem sikertelenül, majd 1985-ben kezdtem a fogyatékkal élőkkel foglakozni, osztom azt a nézetet, hogy a sport a legjobb módszer az egyéni képességek fejlesztésére.
Ezen belül a küzdősport az egyik legjobb szakterület erre, mert fejleszti az állóképességet, az akaraterőt, és sok mindenre megtanít, például, a vereség sportszerű elviselésére, és arra is, hogy csak tisztességes eszközökkel lehet nyerni, legyőzni az ellenfelet.

Minden sportoló számára fontos a verseny, a másokkal való találkozás, a küzdés maga. Ebben a körben mi a siker a sportolónak, és mi neked?

Itt is fontos a versengés, a másokkal való küzdelem, hisz minden ember nyerni akar, ha bevallja, ha nem. Ők is. Ez egy kiemelkedési lehetőség számukra. A saját közösségében meg tudja mutatni, hogy valamiben jobb a többieknél. Bármennyire is furcsa, de náluk is fontos, hogy legyenek kiemelkedők valamiben, egy adott területén, hiszen,  akár példaképpé is válhatnak ez által.
Ha bemutatókon szerepelünk, a taps, a társak, a szülök figyelme itt hatványozottan fontos számukra. Minden edzésen bizonyítanak, az edzőnek, társainak, és saját maguknak is.
Nekem az a siker, ha látom az elszántságot a szemekben, a nyerni akarást, hogy valamit el akarnak érni, és le akarják győzni ellenfelüket, és elsősorban persze saját magukat.
Siker az is, hogy ha fejlődnek a gyerekek. Én tudom, hogy valaki mire képes, és ha el tudom juttatni valamilyen szintre az ő képességéhez mérten, számomra az is siker, mert látom, hogy nem volt hiábavaló a befektetett munkám.

Mennyi támogatást kaptok, kaptok- e egyáltalán a különböző társadalmi szervektől?

Egyre kevesebbet! 2011-ben átvett minket a Baptista Közösség, ők próbálnak segíteni.
Állami támogatás szinte semmi, és a pályázati lehetőségek is szűkösek. Sajnos, ez a terület mostoha gyereke a magyar sporttámogatásnak, pedig ide s kellene juttatni, hiszen ezeknek a gyerekeknek, is nagyon fontos a sport, a mindennapos testedzés. Legutóbb 2007-ben tudtunk nemzetközi versenyen részt venni, az olaszországi Ravennában, egyszer pedig Cardiffba is eljutottunk. Akkor Pécs városa is segített.

Térjünk vissza egy kicsit a judóra. Mi a hasonló, és mi a különbség a egészséges emberek foglakozásához képest?

Tudni kell, hogy különböző sérültek vannak. Több kategória van 1-2-3-as, az 1-es a legrosszabb. Azután vannak látás sérültek, a mozgásukban, vagy tanulásban akadályozottak. A judo edzésen a legfontosabb a páros foglalkozás, nagyon sokszor csak ketten küzdenek,azonnal javítom a hibákat, és azt is, miként kell eredményesebben alkalmazni egy adott technikát. 
Maga a metodika, az oktatási folyamat megismerése az edzők számára nagyon nehéz, mert sem országosan, sem nemzetközileg nincs edzésmódszertani útmutató.
Egy nagyon fontos dolog az, hogy nincs kötöttség, hiszen itt figyelembe kell venni a terhelhetőséget, a fáradást. Ha látom a fáradság jeleit, leállunk. Minden esetben más és más foglakozást igényelnek.
A versenyezés és versenyeztetés is tulajdonképpen egymás között zajlik. A látásássérültek azért szerepelhetnek a paralimpián, mert ma már vannak olyan objektív mérési módszerek, amelyekkel egyértelműen meg lehet határozni állapotukat.
Sajnos, amíg ez a többi kategóriánál még nincs így, addig nem lehet olimpián szerepelniük. Itt is nagyon fontos az esély egyenlőség biztosítása!

Helyen van- e a fogyatékkel élő emberek sportja, megfelelően kezelik e területet az illetékesek?

Van fejlődés ezen a területen is, lehet pályázni, akár egy Európai Unió-s támogatás is befuthat, de ez ritka. Sajnos, a helyzet nem javul látványosan.
A svédek Ravennába úgy jöttek két busszal, hogy egy fogyatékos sportolóra, három segítő jutott, meg orvos is volt a csapatban. Én elmentem hat emberrel egyedül, sem segítőm, sem orvos nem volt velem, szinte mindent én csináltam, még a speciális feladatokat is. Vihetném én a gyerekeket Budapestre, ahol a Speciális Olimpiára is készülhetnénk, de ki fizeti ki a sofőr napidíját, a szállást, étkezést, az egyéb ellátásokról már nem is beszélek.

Akik ezen a területen dolgozik, ne számítson gyors sikerre. Minden egyes nap meg kell küzdeni a sportolónak, és az edzőnek is a rendkívüli munkával elért,  néha csak nagyon kevés sikerélményért. De ezért is nem munka ez, hanem ez egy nagyon szép hivatás!

Szakács László

Szül: Pécs,1963.04.13
Édesapja: Testnevelő tanár
Édesanyja: Óvónő
Végzettségei: Középiskolai Testnevelő tanári oklevél, JPTE TTK Baptista Akadémiai Oklevél-teológus, Középfokú Judo Edzői Oklevél, 6 dan Mesterfokozat
Eredmények: 2004 Bécs: Masters Judo Világbajnok, 1981.IBV második helyezett 1982.Tirgoviste (Románia) junior Eb, második hely, 1984.Olimpiai kerettag
Jelenlegi munkahelye: ÉFESZI (Életminőséget Fejlesztő Szolgáltató Intézmény)
Az Intézmény fenntartó: Baptista Szeretetszolgálat, 2011-ben vette át a Pécsi Önkormányzattól)

Nyilas László