Pécsi Vasutas Sportkör | Alapítva 1919-ben
7622 Pécs, Verseny utca 11. | E-mail: iroda@pvsk.hu

Hírek

Négyből három: nyertünk Pakson!

Rossz kezdés után összeszedtük magunkat a Paks ellen, és a második félidőben szinte végig vezetve nyertünk is az ASE otthonában.

Atomerőmű SE - Pécsi VSK-VEOLIA 84-91 (18-15, 25-30, 21-22, 20-24)
Férfi Kosárlabda NB I. középszakasz, 4. forduló. Paks, ASE Sportcsarnok

Paks: Ruják 4, Hnds 24/12, Barnies 13/9, Eilingsfeld 15, Guinn 5/3. Csere: Ogunyemi, Tarrant 12/3, Medve 11/9, Garamvölgyi. Edző: Schmidt Béla. PVSK-Veolia: Durham 25/3, Brooks 8/3, Antóni 15/9, Budimir 25/6, Harazin 6. Csere: Supola, Bíró O. 6/3, Simon K. 6 Vezetőedző: Csirke Ferenc.

Nem úgy indult a Paks elleni mérkőzésünk, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, az biztos. Vagy legalább is nem úgy, mint a nagykönyv pécsi kiadásaiban, merthogy az ASE szurkolói viszont kifejezetten jó kedvvel figyelhették azt, ami a pályán történik. Nevezetesen, hogy egymás után esnek be a hazai triplák, ennek köszönhetően pedig a Paks tíz ponttal el is húzott 4-5 perc alatt. Szerencsére azonban Csirke Ferenc időkérése hatásosnak bizonyult, a paksi ponteső ugyanis egycsapásra elállt, mi viszont apránként elkezdtünk felzárkózni.

Ez olyan jól ment, hogy a második negyedben elég hamar át is tudtuk venni a vezetést, köszönhetően annak, hogy Budimir és Durham igazi vezérekként álltak a csapat élére – meg annak, hogy bizony Bíró Olivér is a legjobbkor süllyesztett el egy triplát, vagy épp Simon remek ütemben szerzett kosarat. Persze kellet is a csapatmunka, még tán jobban, mint egyébként, Marino Sarlija ugyanis csak csücsült a padon ezen az estén, nem tudta ugyanis vállalni a játékot. Viszont nélküle is nagyon harapósak voltunk, és ha már egyszer nálunk volt az előny, nem hagytuk azt veszendőbe menni. Akkor sem, amikor a félidő végén egyenlítettek a hazaiak – a slusszpoén, így a félidei vezetés is a miénk volt.

A második húsz perc pedig már olyan forgatókönyv szerint zajlott, ami az idő előrehaladtával egyre inkább vált Oscar-gyanússá, legalábbis a számunkra. A vezetés ugyanis folyamatosan nálunk volt. Igaz, hogy nem sokkal, de arra éppen elég volt, hogy a paksiak fussanak az eredmény után, az ő idegeiket őrölj a helyzet.  Nálunk pedig mindig akadt valaki, aki a nehéz pillanatokban ott volt, ha kellett. Mondjuk legtöbbször ez Durham vagy Budimir volt, de azért Brooks lepattanóira is nagy szükség volt. Meg Antóni Csanád utolsó percekben bevágott két triplájára is! Merthogy, amikor kezdett meleg lenni a pite, Csaszi bizony a legjobbkor jött gyilkos hármasaival. Ami egyébként győzelmet jelentett, ezen a hihetetlenül fontos és nehéz mérkőzésen.

Ez azt is jelenti, hogy a középszakaszban eddig lejátszott négy mérkőzésünkből már a harmadik győzelmünket arattuk, így nem is csoda, hogy jelenleg vezetjük a középházat.

Csirke Ferenc: - Gratulálok a csapatomnak és a szurkolóinak! Ez volt az egyik legnagyobb győzelmünk idén, mert a bemelegítés előtt tudtuk meg, hogy Sarlija nem tudja vállalni a játékot. Aki kosárlabdázik, az tudja, hogy milyen nehéz lereagálni ezeket a helyzeteket. Ami külön öröm számomra, hogy egy olyan csapatot, akinek ez a külön erőssége, le tudtunk győzni gyors indításokkal. Végül is ez volt a győzelmünk kulcsa. Azért sokat szenvedtünk a Paks váltásaival, de küzdöttünk, harcoltunk. Még egyszer köszönöm a szurkolóinknak, hogy elkísértek minket Paksra!