Pécsi Vasutas Sportkör | Alapítva 1919-ben
7622 Pécs, Verseny utca 11. | E-mail: iroda@pvsk.hu

Hírek

Kezdésnek óriási győzelem

Húszpontos hátrányból álltunk fel hazai pályán az ősi rivális Kaposvár ellen, és a végén Harazin extrájának is köszönhetően győzelemmel kezdtük a középszakaszt.

Pécsi VSK-VEOLIA - Kaposvári KK 94-91 (19-35, 29-19, 19-21, 27-16)
Férfi Kosárlabda NB I. középszakasz, 1. forduló. Pécs, Lauber Dezső Sportcsarnok, 2000 néző
Vezette: Cziffra, Fodor, Pozsonyi. 

PVSK-Veolia: Durham 22/12, Brooks 13/3, Antóni 14/12, Budimir 13/3, Sarlija 9. Csere: Simon K., Bíró O. 4/3, Supola 9/3, Harazin 10. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Kaposvár: Gibbs 23/15, Baki 9/9, Ivosev 19, Hendlein 18/6, Spica 18. Csere: Papp 2, Tóth P. 2, Blaskovits. Vezetőedző: Fekete Ádám.

Bár egy kicsit szokatlan időpontban kezdtük szombaton este a bajnokság középszakaszát a Kaposvár ellen, a hangulatra azért nem lehetett panaszunk, már a kezdés előtt nagy hangpárbajt vívott egymással a két tábor, hiszen ahogyan az egy Pécs–Kaposvár összecsapáson már hagyomány, az idegenben játszó felet is szép számú szurkoló kísérte el.

Az első öt percben pedig bizony mind a két csapat gondoskodott arról, hogy forrósodjon a levegő a csarnokban. Igazán komoly védekezést ugyan nem nagyon láttunk egyik oldalon sem, de míg nálunk Antóni két triplája okozott kisebb „detonációt”, a túloldalon pedig Hendlein és Baki másolta játékosunkat. Aztán az első negyed derekán a Kaposvár került lépéselőnybe, 12-18-nál időt is kért Csirke Ferenc, de nem sokat változtak a dolgok, így edzőnk kénytelen volt már az első negyedben elhasználni második idejét is, hiszen ekkor már 12 ponttal vezetett a KKK. Ráadásul az utolsó másfél percében az első játékrésznek Gibbs kétszer is a világ végéről dobott hármast. Harazin duplája és Brooks büntetői arra voltak csak jók, hogy „csak” 16 pont legyen a különbség.

A második tíz perc elején azonban nagyon gyorsan meglett a közte húsz… Itt azonban nem az történt, ami hasonló helyzetben bizonyosan sokakkal megesett már, nem zuhantunk ugyanis össze. Hihetetlenül szívós játékkal, apránként elkezdtük ledolgozni a hátrányunkat – amiben óriási szerepet vállalt magára Jabril Durham, aki elkezdte dobálni a triplákat, amitől nem csak ő, de a szurkolóink is extázisba kerültek. A mínusz húsz pedig szinte el is fogyott, 48-50-nél ismét nyílt volt minden. A félidőt végül hattal nyerte ugyan a Kaposvár, de ez nem tűnt félelmetesen nagy különbségnek.

Igen ám, csakhogy a nagyszünet után elképesztő fejetlenség uralkodott el a pályán. A Kaposvár egyrészt néhány gyors kosárral kezdte a második félidőt – igaz Budimir hárompontosa sem volt semmi –, másrészt jó pár olyan játékvezetői ítélet akadt, ami nagy felzúdulást keltett mindkét oldalon. Ebből pedig mi jöttünk ki rosszabbul, játékosainkat alaposan felhúzta egy-egy fújás, 59-71-nél pedig megint távol került a KKK. Itt azonban megint jött egy huszáros két perc, 8-0-val, és újra csak négy pont volt a hátrányunk. A harmadik negyed vége azonban a vendégeknek jött ki jobban, így 67-75 volt az állás harminc percet követően, látszott tehát, hogy irgalmatlanul nehéz dolgunk lesz az utolsó negyedben.

Bizony az is lett. Ment is a csiki-csuki, amikor ugyanis épp úgy tűnt, hogy az egyenlítés közelbe juthatnánk, mindig jött egy kipördülő tripla, egy kaposvári bravúr-kosár, vagy épp egy technikai hiba Harazin ellen. Amikor kevesebb mint hat perc volt hátra, és 74-85 állt az eredményjelzőn, akkor bizony sokunk torkában kezdett megjelenni az a bizonyos gombóc. Ekkor pedig még nem is sejtettük, hogy mi vár ránk az utolsó négy percben. Pontról pontra közelítettük meg a Kaposvárt, Harazin Tamás pedig, talán mert felpiszkálta az ellene fújt technikai, csapatunk legjobbjává lépett elő. Támadólepattanókat szerzett, elveszettnek hitt labdákat varázsolt vissza az oldalvonalon kívülről, és elképesztően fontos kosarakat dobott. Például azt, amivel 89-89-re módosította az állást, szűk egy perccel a vége előtt. Ekkor azonban jött egy Spica-dupla, és úgy 1500 szívinfarktus. Meg persze egy Csirke-időkérés. Aztán pedig egy leheletfinom Antóni-tipla, és egy hatalmas hangrobbanás, 92-91 volt ide! Harmadszor vezettünk a meccsen, de igazából elég lett volna ez az egy is. Merthogy ezt követően kivédekeztünk egy vendég-támadást, majd Brooks két büntetője zárt le minden nyitott kérdést.

Óriási meccsen, néhány egészen pazar egyéni teljesítménnyel végül behúztuk az első meccsünket a középszakaszban. Van annál szebb nyitány, mint egy Kaposvár elleni hazai siker…?

Csirke Ferenc: - Ez egy tipikusan olyan mérkőzés volt, amely után mindenkinek gratulálni lehet, mindkét csapat játékosainak, illetve szurkolóinak is. A Kaposvár húsz kiló, és húsz centi előnnyel volt velünk szemben, ilyenkor a külső dobásokra kell kényszeríteni az ellenfelet és védeni a büntetőterületet. A KKK az első félidőben olyan jól dobott kívülről, hogy húsz ponttal is vezettek már. Az nagyon fontos volt számunkra, hogy a félidőre sikerül felzárkóznunk. Bár Sarlija megsérült, Harazin Tamás a helyébe lépett és nagyszerű teljesítményt nyújtott. A végén a Kaposvár elfáradt, ezt is kihasználva nyertünk. Köszönjük a szurkolóinknak a szenzációs hangulatot.