Még túl fiatal ahhoz, hogy összegezzen, már túlságosan tapasztalt ahhoz, hogy ne tekintsen vissza, már eddig is gazdag pályafutására. Az íróasztalán a mai napig ott lóg a PVSK zászló, sportcipőben is csak fekete-fehér színűt hajlandó viselni. Amikor elkezdünk beszélgetni, kérdeznem sem kell, csak úgy ömlik belőle a szó. A vele készült interjú után úgy éreztem valami kimaradt a riportból. Aztán rájöttem, tulajdonképpen minden benne van, ami fontos.

Szüleid mivel foglalkoztak?

Édesapám, Sey Gábor üzemmérnök, műszaki-tanár, oktatásinformatikus, karate sportoktató, helytörténész, az EGYSZE Hosi Karate Klub elnöke, nyolc danos karate mester.
Édesanyám Sey Gáborné, az Apáczai Csere János Nevelési Központ 1. számú iskolájában német-orosz szakot tanított. Ma már mindketten aktív nyugdíjasok.

Hogyan teljesedett ki sportolói pályafutásod?

Három évesen kezdtem el tornázni az akkori Komarov Gimnáziumban, majd öt évesen a Pécs TV-ben láttam egy riportot a Nevelési Központ shotokan karate csoportjáról Klencsár Dezsővel és Tonte Gyulával. Nagyon szerettem a Linda sorozatot, és a Bruce Lee filmeket, így kézenfekvő volt, hogy szüleim elvittek megnézni az edzéseket. Akkor még újdonságnak számítottak a harcművészetek, lányok pedig igazán kevesen voltak. Annyira megtetszett, hogy már az első edzések után, a tornáról „átpártoltam” karatéra. Mivel úgy éreztem nem tudok rendesen esni, a karate edzés előtt lévő judo edzésre is elkezdtem járni Buczó Zoltánhoz, hogy az eséstechnikát megtanuljam. Pár hónap után a régebb óta ott edző fiúkat „összecsomagoltam” küzdéseknél, így maradt a judo is a karate mellett. Az első Judo Magyar Bajnokságom megnyerése után igazoltam a PVSK-hoz. 1991-ben újabb Magyar bajnoki címet nyertem, így a 3. kyu (zöld öv fokozatot) kaptam Gyúró Lászlótól, a régió akkori elnökétől.
A karate és judo pályafutásom folyamatosan egymás mellett haladt, heti 10-12 edzésem volt hetente, és minden hétvégén volt valamilyen versenyem, vagy edzőtábor a judo válogatott keret tagjaként is
Vészi Klárával együtt különböző korosztályos válogatottaknak voltam tagja. (ifi, junior és felnőtt 1995-1999 között). 1999-ben vizsgáztam 1. dan fokozatra (fekete öv).

Kik voltak az első edzőid, tanítóid?

Mint már említettem, kezdőként Buczó Zoltán, a PVSK-ban Fekete Tamás, Romváry Attila, felnőtt koromban pedig Kersics Antal is besegített az edzésmunkámba.

Melyek voltak a nagy sikerek, bajnoki győzelmek?

Sok emlékem van, amire szívesen gondolok vissza. Karatéban a legbüszkébb az 1997-es milánói Világbajnokság 5. helyemre vagyok, ahol 128 versenyző közül a legjobb magyarként hoztam el ezt a helyezést.
Judóban első versenyem: 1991. Magyar Bajnokság (Debrecen) I. hely (32kg).
Nagyon büszke vagyok arra, hogy 5 évig voltam pécsiként, gimnázium és egyetem mellett válogatott kerettag. Együtt edzhettem edzőtáborokban Kovács Antallal, Hajtós Bertalannal és Csák Józseffel, akik akkor már a nemzetközi élvonalban voltak. Ungvári Miklós és Hajtós Bertalan pedig 2004 és 2008 között évfolyamtársaim is voltak a szakedző képzésen.
Szép emlék az is, hogy 1993-ban Kovács Antal olimpiai bajnok judós (eddigi egyetlen olimpiai aranyérmesünk a sportágban) akasztotta a Magyar bajnoki aranyat a nyakamba.
A doktori védésemen bizottsági tag volt, most pedig az ETK-án is kollégám, számos projektben dolgozunk együtt.
Ami egy kicsit bánt, hogy korán abba kellett hagynom a rendszeres versenyzést, mert nappalin végeztem a testnevelés szakot a Természettudományi karon, illetve párhuzamos képzésben a német bölcsész és tanár szakot a Bölcsészettudományi karon.
Czerpán István a PVSK elnökeként mindig, mindenben támogatott, neki és a családomnak, a férjemnek, akit szintén a sportban ismertem meg, is nagyon sokat köszönhetek.

Ha nem a sportot választod, akkor mit csináltál volna szívesen?

Inkább azt mondanám, milyen szakmát nem választanék semmiképpen. Stewardess nem lennék soha, mert nem szeretek repülni. Szeretem, ha biztos talaj, egészen pontosan tatami van a lábam alatt.
Igazából már korán kialakult bennem a sport és nyelv iránti érdeklődés, és az, hogy érettségivel a testnevelés területén szeretnék tevékenykedni.
Talán érdekes lehet, hogy már végzett tanárként a Pécsi Rendőrkapitányságra adtam be pályázatomat, sporttisztnek jelentkeztem volna, de nem vettek fel. Utólag már nem bánom.

Jelenlegi beosztásod, kapcsolat a sporttal?

Jelenleg a PTE Egészségtudományi Karán, mint adjunktus dolgozom oktató-kutató munkakörben. Főként a küzdősportokkal kapcsolatos tárgyak oktatása a feladatom, ami a sport gyakorlati oldalához köthető, illetve publikációim nagy része is e témakörhöz, valamint az iskolai testnevelés témaköréhez kapcsolódik.

Rövidesen 100 éves lesz a PVSK. A Te hétköznapjaidban, miként jelenik meg ez a tény, mi az, ami eszedbe jut az évfordulóról?

A mai napig íróasztalomon, egyéb ereklyék mellett, ott lóg a PVSK zászló. Ha ránézek, nagyon sok kedves emlék jut eszembe.
A fiam PVSK-s judo ruhámban fog edzeni, amelynek hátán „PVSK-Sey” felirat van. Sportcipőben csak fekete-fehéret viselek. Megvan a PVSK-tól kapott melegítőm is. Sok minden köt mai is az egyesülethez, és nagyon büszke vagyok arra, hogy a százból néhány évig én is az egyesület tagja lehettem.

Minősítések (judo)

l992 Ezüst jelvényes sportoló
l993 Arany jelvényes sportoló rangsor 3.
l994 Arany jelvényes sportoló rangsor 6.
l995 Arany jelvényes sportoló rangsor: 2 / válogatott kerettag
1996 Ezüst jelvényes sportoló: válogatott kerettag
1997 Arany jelvényes sportoló / junior rangsor 48 kg. 2. / válogatott kerettag
I. o. felnőtt rangsor 48 kg. 9.
1998. Felnőtt I. osztályú sportoló / rangsor 3.
Junior Arany jelvényes sportoló / rangsor 2. válogatott kerettag

Elismerések, kitüntetések, kupák:

1991. „Jó tanuló, jó sportoló” díj
2001-ben Köztársasági ösztöndíj (PTE TTK)
2016. március 18. Pécs Városi (Megyei) Testnevelő Tanárok Egyesületének „Kiváló Testnevelő” díj
2016. május 5. Pécsi Tudományegyetem TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézet „Legjobb Gyakorlati Oktató 2016.” elismerés (hallgatói szavazatok alapján).

Nyilas László