Vezette: Benczúr, Farkas, Török.

PVSK: Nelson 4, Supola 20/6, Smith 23/9, Budimir 11/3, Sejfics 17. Csere: Harazin, Bíró O. 3/3, Halász 11/6, Antóni, Demeter 4, Krnjajski, Bödör. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Szeged: Boltics 9/3, Lilov 9, Csirics 9, Juhos 18/6, Sulovics 14. Csere: Révész, Filipovics 2, Vágvölgyi, Bán. Vezetőedző: Nikola Lazics.

Úgy ugorhattunk neki a Szeged elleni hazai meccsnek, hogy tudtuk: egy győzelemmel valóra tudnánk váltani a szezon elején kitűzött célunkat, bejutnánk a rájátszásba, méghozzá a középszakaszból hátralévő két forduló eredményeitől függetlenül.

A meccs a két center, Sejfics és Sulovics párbajával kezdődött, mind a ketten kétszer kaptak jó labdát középen, és ha már így volt, értékesítették is az adódó helyzeteket. Az óriások dolgába először Smith kotnyeleskedett bele, két büntetőjével 6-4 volt az állás bő két perc elteltével, ez után is folytatódott azonban a fej-fej melletti harc, 8-8-ig, aztán Juhos triplájával először vezetett a Szeged. Innentől pedig Nikola Lazics együttese tartotta is párpontos előnyét. Az első negyed utolsó percében, 18-22-es állásnál ezért is volt nagyon fontos, amikor Bíró Olivér betalált a sarokból.

A második tíz percnek tehát egypontos hátrányból rugaszkodhattunk neki, de nem sokáig kellett a Szeged hátát néznünk. Supola szép középtávolijai mellett Halász kintről volt eredményes, majd amikor Supola megállt a sarokban, megnézve a vonalat és dobott egy csodás hármast, már időt is kért a vendéggárda, hiszen 33-27-re vezettünk. Sőt, három perccel a félidő vége előtt Budimir távolijával már nyolc pont volt az előnyünk, ezt azonban két átaludt védekezés követte részünkről, Csirke Ferenc időt kért, Budimir bosszankodott egy sort, és pillanatok alatt visszaállt a nyolcpontos vezetésünk. Sőt, egy nagy hajrával a szünetre 50-36-os vezetéssel vonulhattunk.

A Szünet után pedig, ugyan két szegedi duplával indult a játék, mire kettőt pislogtunk, már huszoneggyel vezettünk. Öröm volt nézni ahogy játszunk, támadásban gyakorlatilag minden bejött, amivel próbálkoztunk, védekezésben pedig sorra loptuk el a labdákat a Szegedtől. Az például külön örömre adott okot, ahogy Harazin védőmunkáját figyeltük. Sulovics szinte levegőt sem tudott venni mellette, nemhogy kosarakat szerezni. A huszonegy aztán szépen növekedett, és volt, hogy már csak egyetlen pontocska hiányzott a közte harminchoz. A Szeged ugyan a játékrész végére kicsit faragott a hátrányából, de így is huszonhat ponttal vezettünk a záró felvonás előtt.

Ami egy igazi örömjáték volt. Halász „jobbra nézek, balra passzolok” asszisztjaival, Smith ütembiztos tripláival, és persze az utolsó percekben sok-sok fiatallal a pályán. Az pedig már csak hab volt a tortán, amikor Demeter Attila kétszer is elementáris erejű zsákolással fejezte be az akciónkat. Nincs is azon semmi meglepő, hogy mindezek után a csarnokban helyet foglaló valamennyi szurkolónk felállva ünnepelte a fiúkat. A végül harminckét pontosra sikeredő győzelemnél azonban valószínűleg még nagyobb örömet okozhatott drukkereinknek, hogy ezzel az is eldőlt: ott leszünk a rájátszásban!

Jó volt látni a felszabadultan ünneplő játékosokat, az öklét rázó Csirke Ferencet, de a legjobb azt volt nézni, hogy idén is nyolcba jutó csapatunk van. Szombaton jöhet a folytatás, a Sopronhoz utazunk.

Csirke Ferenc: - Nagyszerű csapat, nagyszerű közönség. A hetediknél rosszabbak már nem lehetünk, úgy, hogy egyedüli csapatként mi nem változtattunk az augusztusi keretünkön, büszke is vagyok mindenkire csapaton belül és a csapat körül. Mostantól célunk a hatodik hely, ami az elmúlt nyolc év legjobb eredménye lenne.