Pécsi Vasutas Sportkör | Alapítva 1919-ben
7622 Pécs, Verseny utca 11. | E-mail: iroda@pvsk.hu

Hírek

Örökké a kosárlabda Rab-ja marad

Interjú Rab Gyula kosárlabda edzővel
---
Nagy ívű kosárlabdázó pályafutása 17 éves korában kezdődött a PVSK-ban, majd sztárjátékosból, európai küzdelemben, a Szaporta Kupában résztvevő csapat, a Matáv sztáredzője lett. Nem mellesleg, játékosként, az első magyarországi hárompontos kosár szerzője. Jelenleg munka mellett, a PVSK egyik korosztályos csapatának edzője. Stílszerűen, egy öltöző padján ücsörögve beszélgettem vele pályafutásáról.

- Egyik újságíró barátom, Pucz Péter, azt mondta nekem, amikor említettem, hogy veled készítek interjút hogy: „én már mindent tudok Rab Gyuláról, nem létezik, hogy új információt lehet róla írni!” lepjük meg őt, és mondjunk olyat, ami még nem soha, sehol nem hangzott el Rab Gyuláról.
-- Nagyon nehéz új dolgot mondani, rólam, rólunk, és az akkori nagy PVSK-ás generációról. Én még nem voltam 17 éves, amikor bemutatkoztam az NB I-ben. Fantasztikus volt. Életem nyitott könyv volt akkor, és talán jelenleg is az. Régebben sokat szerepeltünk a közéletben, újságokban, ma is van, aki megállít az utcán, én nem is ismerem, de ő tudja, hogy ki vagyok, mit csináltam, ez nagyon jól esik nekem, mert szívesen beszélgetek bárkivel a régi szép időkről…

- Apropó, régi szép idők! Volt egyszer egy (vagy több) nagy csapat: Varasdi, Pálvölgyi Pici, Naumov Dr. a „Dule”, Vojtek Aurél a teljesség igénye nélkül , és az edzők, Varga Feri bácsi, Szamosi Nándi… Bevillan a régi meccsekről valami?
-- Nagyon fiatalon kerültem be a 70-es évek közepén a PVSK csapatába. Volt egy idősebb generáció a Gombos testvérek, Erdősi, Pánczél, és voltak a pár évvel idősebbek, ők még ma is járnak meccsre. És voltak azok, akikkel együtt játszottam, Varasdi, Vojtek, Darázs, Tóth Géza, Pálvölgyi, hogy csak néhányukat említsem, közülük sokan sajnos nem járnak kosárlabda mérkőzésekre, biztos jó lenne találkozni velük, de hát mindenkinek megvan a maga problémája. Lehet, hogy én is léphetnék ez ügyben… Na és a trénerek! Szamosi Nándi, és Varga Ferenc is edzőm volt, jó szakemberek, csodálatos emberek voltak, mindig megtalálták velünk a hangot, mert nem voltunk egyszerű emberek, vagányok voltunk, de szerettünk játszani, és imádtuk a kosárlabdát. A Varga Feri bácsi, amikor elkerült Zalaegerszegre, magával akart vinni engem, meg is beszéltük a részleteket, de aztán a feleségemmel mégis úgy döntöttünk, Pécsett maradunk! Na és a Naumov doki,…ö született zseni volt, hihetetlen intelligenciája volt ehhez a játékhoz. Sajnos ő két végén égette a gyertyát, korán elment közülünk…

- Most hogy gyakran jársz a „kis” PVSK csarnokban, a Verseny utcában, eszedbe jutnak a régi emlékek?
-- Természetesen! Amikor először tartottam itt edzést, bevallom meghatódtam. Ismerem minden szegletét a csarnoknak, és sokszor eszembe jutnak meccsek, emlékek.

- Van különösen kedvenc meccsed ebből a korszakból?
-- Természetesen, több is van! Ebben a csarnokban 6-700 néző zsúfolódott össze, hiszen nem volt még Lauber D. városi sportcsarnok. Sokszor mesélek a gyerekeknek azokról a csodálatos atmoszférájú találkozókról, amelyeken szinte a tarkódon érezted a nézők leheletét, ők voltak a ”hatodik” játékos, és még a labda is sokszor „méltányolta „ ezt, mert általában befele pattant a gyűrűbe! Egy MAFC, vagy egy Honvéd, Baja elleni találkozó örök emlék marad!

- Milyen poszton játszottál?
-- Ma úgy mondanánk bedobó. Sok kosarat szereztem irányító pozícióból, de a lepattanó szerzést inkább másokra bíztam.

- A Te neved végén egy „B” van, a testvéredét, Józsefét, két „B”-vel írják, miért?
-- Ez egy érdekes történet! Édesapám családja egy „B”-vel írta a nevét, de a tesómat elanyakönyvezték, és ez később is úgy maradt meg az okiratokban. Sok más mellett ez is megkülönböztet minket!

- Térjünk egy kicsit rá a Matáv-korszakra. Mondhatjuk-e azt, hogy ez volt életed legsikeresebb korszaka?
-- Edzőként mindenképpen…

- Hogy kerültél a csapathoz?
-- A csapathoz kerestek edzőt, akkor még NB I/B-ben játszottak. Én Kuvaitban dolgoztam, ahol nagyon sok élményt és tapasztalatot szereztem, innét tértem vissza Pécsre. Az volt a feltételem, hogy olyan játékosokat igazoljunk, akiknek van pécsi kötődése. Ekkor jött Csirke Feri, Czigler, Hoffmann, akikhez külföldiek is csatlakoztak. Mc Machan, Painthers, Fergusson… Így sikerült egy nagyon jó magot létrehozni. Sok munkával a harmadik év végén bronzérmesek lettünk. A döntőbe jutásért elvesztettük a Falco elleni meccsünket.

- Nemzetközi Kupában is indulhattatok…
- Igen, ez volt a Szaporta Kupa, olyan csapatokkal játszhattunk, mint a Kinder Bologna, a török Fenerbahce, vagy a svéd Norköpping. A Bologna elleni 3000 néző előtt lejátszott hazai meccs felejthetetlen volt, Csirke Feri 30 pont felett dobott. Csodálatos emlékek. Sajnos a Matáv nem tudott tovább támogatást nyújtani, így megszűnt az egyesület, és jött a PVSK korszak, de ez már egy másik történet.

- Jelenleg mivel foglalkozol?
-- A PTE Központi Könyvtárában dolgozom, munkaidő után pedig edzősködöm. A PVSK 13 éves korosztálya mellet, a Pécsbánya NB II-es csapatát is edzem. Ez egy amatőr csapat, megkértek, hát elvállaltam. Nagy kihívás, hidd el, és vannak távolabbi céljaink is…

- Milyen érzés gyerekekkel foglalkozni, neked, aki nagy, sikeres csapatot vezettél a nemzetközi porondig, nem „snassz” ez egy kicsit?
-- Ne viccelj! Átadni azt a tapasztalatot, amit évtizedek alatt felhalmoztam, igazi öröm. Mi is így kezdtük! Lehet, hogy a munkád gyümölcse csak évek múlva jelentkezik, de azt látni, ahogy naponta fejlődnek a gyerekek, semmihez sem hasonlítható jó érzés. A csoport korábbi trénere, Czigler Laci felkerült az első csapathoz, Csirke Feri segítője lett, a helyére kértek fel trénernek.

- Mi a véleményed a mai kosárlabdázásról?
-- Ez már egy teljesen más játék! Keménység, pontosság, erőnlét, ezek a dominánsak a játékban, mindez magas technikai felkészültség mellett. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi „régiek” hogyan tudnánk ma érvényesülni, és arra jutottam, hogy erőnlétileg nagyot kéne fejlődnünk, no meg gyorsabban kéne játszanunk, de szerintem a technikai képzettségünk megfelelő lenne. De ez már csak amolyan fantazmagória. Mindent egybevetve, szeretem a mai kosárlabdát, bár már nem játszom, de lehetőség szerint néz em a meccsek.   

- Nem régen a „PVSK Aranygyűrű” átadási ünnepségen találkoztunk, azt mondtad, nagyon régen voltál ilyen ünnepségen…
-- Ez így igaz! Be kell vallanom, nem hívtak már régóta ilyen helyre, most nagyon jól éreztem magam, és külön örültem annak, hogy Pálvölgyi „Pici” kapta a rangos kitüntetést.

- Teljes az életed?
-- Igen! Van állásom, mellette azt csinálom, amit az életem jelentős részében csináltam, a szenvedélyemmel, a kosárlabdázással foglalkozhatom! Úgy érzem, itt a PVSK-ban most a helyemen vagyok…

Nyilas László