Pécsi Vasutas Sportkör | Alapítva 1919-ben
7622 Pécs, Verseny utca 11. | E-mail: iroda@pvsk.hu

Hírek

A boldog öregkor még várhat

Pálvölgyi István válogatott kosárlabdázó, 2012-ben kapta meg a PVSK Aranygyűrűt...

Az 1994-ben alapított „PVSK Aranygyűrű” kitüntetést azok a sportolók, edzők, sportvezetők kaphatják, akik életművükkel az egyesület iránti elkötelezettségüket bizonyították, tevékenységüket példaként állíthatjuk a jelenkor fiatal sportolói elé. Sorozatunkban bemutatjuk őket, így az alábbiakban Pálvölgyi István kosárlabdázóról olvashatnak.

Pálvölgyi István (1950.05.02.) 1968-ban a PEAC-ból került a PVSK-ba. Korán megmutatkozó tehetsége mellett, magassága is determinálta erre a sportágra. A PVSK-ban lett érett, a korszak kultikus játékosa. 1956-1964-ig az Ágoston téri Általános iskolába járt, ahol nem volt tornaterem, viszont mozogni nagyon szeretett. Nyolc éves volt, amikor úszni kezdett a Pécsi Urán SE- ben. (akkor még ilyen klub is volt!) Ezt egészen 14 éves koráig művelte, de mivel nagyon korán kellett kelni, úgy gondolta más sportágat is kipróbál. Bátyjával lement a Pécsi Postáshoz, kosárlabda edzésre. Az akkor már 193 cm volt a magassága, és akkori edzői, Mánfai Zoltán,valamint Bányai Sándor, felismerve a benne rejlő tehetséget, sokat foglalkozott vele.

1966-ban a pécsi Egyetem 600 éves jubileumán volt egy kosárlabda torna, ahol Csepel, a BSE, a PVSK, és a PEAC csapatai vettek részt. Itt neki nagyon jól ment a játék, olyannyira, hogy a Csepel és a PVSK is le akarta igazolni, ő az utóbbit, a PVSK-t választotta. Első NB I-es meccse 1968 februárjában, Kecskeméten volt. Itt fennállása óta először nyert a PVSK 86-79-re, így nyertes csapatban mutatkozhatott be. Abban az időben voltak félelmetes vidéki bázisok, úgymint a Baja, Kecskemét, vagy éppen a PVSK. Baján nagy meccsek zajlottak. Később Pálvölgyit a PVSK játékosát egyszerűen behívták katonának, így került a Bp. Honvédba, ahol csodálatos két évet töltött.

Tulajdonképpen már a PVSK-ból tagja volt különböző korosztályos válogatottaknak, majd 1968 végén meghívták a felnőtt keretbe, ahol később 179 alkalommal szerepelt, és rengeteg emlékezetes pillanatot élhetett meg. Az első meccs a Honvédban a már akkor is nagy csapatnak számító Reál Madrid ellen volt. Kint kikaptak 21 ponttal, itthon 19-el nyertek. Három pont kellett volna, hogy kiverjék a spanyol csapatot. Abban az időben még volt Vasutas Európa-bajnokság is. Kettőn is részt vett, az első Franciaországban, Strasbourgban volt, itt ötödikek lettek, a másodikon Lengyelországban ő lett a gólkirály. Akkor a Vasutas válogatottban tízen szerepeltek a PVSK-ból, és az edző is pécsi volt, Szamosi Nándor személyében. 1971-ben bajnokságot nyert a Honvéddal.

Pályafutása kiemelkedő momentumairól a következőket mondta:

- Egy alkalommal San Remo-ban egy tornán, a nagy Szovjet válogatott ellen, még Bjelovék játszottak, a döntőben két ponttal kaptunk ki. Az utolsó tempót én hagytam ki, ha bemegy, hosszabbítás van. A  büntetőket  is jól dobtam.  Honvédban voltam, egyszer a Csőszer ellen játszottunk bajnoki meccset, ahol 21 pontot dobtam csak büntetőkből! Rengeteg élmény, emlék volt, bejártam a fél világot, sok kosarat szereztem, szép volt! Természetesen sportolok is néha. Kerékpár, vagy egy kis tenisz belefér, régebben futottam is. Ha itthon vagyok, mindig kimegyek kosármeccsre, de ez a játék már más, keményebb gyorsabb, mint a mi időnkben, de azért ezt is imádom, szurkolok a pécsieknek. Ha jut időm, olvasok, vagy TV-t nézek, sportot is. Soha nem tör meg a vereség, a veszteség, mert az inspirál arra, hogy új lehetőség fele nyissak, és azt jelzi, mást kell csinálnom  Ezt még 30 évig folytatom, aztán jöhet a boldog öregkor!

Nyilas László