Pécsi Vasutas Sportkör | Alapítva 1919-ben
7622 Pécs, Verseny utca 11. | E-mail: iroda@pvsk.hu

Hírek

A szerepkör változik, de a vízilabda marad

De Blasio Domenico a pécsi vízilabdázás meghatározó alakja. Jelen volt a sportág minden lényeges mozzanatánál, a megalakulástól kezdve, a bajnoki küzdelmeken át, a LEN Kupa részvételig.

Ő az egyetlen pécsi játékos Magyarországon, aki egész pályafutása során ugyanabban az egyesületben, a PVSK-ban szerepelt. Sok dobott gól, több mint 350 mérkőzés után, az aktív pályafutás befejeztével is marad a csapat mellett, az új bajnoki szezontól szakosztály vezetőként, ő irányítja majd a szakosztály munkáját. Vele az új feladatköréről is beszélgettem.

Nagyon régóta ismerjük egymást, az utolsó meccsed előtti szokásos könnyed viccelődés mellett, némi szomorúságot is felfedeztem az arcodon, nehéz volt a búcsú?

Nem volt nehéz, mert erre nem lehet készülni, bár a búcsúmeccs után még játszottam két találkozón, talán majd most lesz nehezebb, ha kezdődik a felkészülés. mikor a többiek vízbe ugranak, én meg a partról figyelem őket. Ez a nyár most még olyan, mint a többi, de hiány még nem érződik. Remélem, az új munkaköröm kárpótol majd az elmaradt játékért is.

Egyáltalán, hogyan lettél vízilabdás, ezt általában az iskolában nem igen lehet elsajátítani?

Pécsett születtem, és nem szándékozom máshová menni. Nagyon szeretem ezt a várost!  Általános iskolás koromban teniszeztem a Pécsi Spartakuszban. Együtt játszottam Petrovics Szilárddal, a Gyenis testvérekkel, de nem jött be a sportág. Nehezen viseltem a vereségeket, valamilyen csapatsportágat szerettem volna űzni, ahol közösen lehet tenni a győzelemért. Elkezdtem kézilabdázni, ami jól ment, még a PMSC is el akart vinni. Akkor még Danyi Gábor volt a PMSC edzője. Városi bajnokságban játszottunk. Erről meg édesapám beszélt le, azt mondta, mivel ő is kézilabdázott, válasszak valami finomabb sportágat, mondta, és részben az ő inspirálására a 90 évek elején, vízilabdázni kezdtem. Először egy évig úszni jártam, azután kezdtem el a játékot. Első meccsemen, az Újpest ellen harminc körüli gólt kaptunk, mi csak kettőt dobtunk, azt is az a két játékosunk, akik már valaha játszottak vízilabda meccset. Az egyik góllövőnket, ha jól emlékszem, Kovácsnak hívták.

Összeszámoltad már góljaid, vagy a lejátszott mérkőzéseid számát, szóval kész a leltár?

A góljaimat sohasem számoltam, gondolom, több száz van, bár állítólag van statisztika, amelyben pontosan szerepel ez az adat, de ezt nem nézem. A meccsekből, a nemzetközit és a kupát is ide számolva több mint 350 van.

Magyarországon játszottál a PVSK-n kívül másik csapatban?

Semmilyen más csapatban nem játszottam itthon, csak a PVSK-ban. Háromszor voltam Olaszországban. Az Impéria nevű együttesben 2000-2001-ig, majd egy év itthoni játék után ismét visszatértem Arenzánoba. Majd harmadszorra is Olaszországban a Torinóban voltam. Nagyon hasznos időszak volt, profi játékosként rengeteget tanultam a sportágat illetően. Általában is mondható, bár voltak ajánlataim, maradtam itt Pécsett.

Hogy kezdődött Pécsett a vízilabda újkori sikertörténete?

Második ciklusomat töltöttem Olaszországban, amikor Petőváry Zsolttal játszottam egy csapatban. Ambrus Tamás Firenzében volt akkor edző.  Velük gyakran találkoztam, sokat beszélgettünk, ők mondták, kellene Magyarországon egy nagyon jó csapatot csinálni! Először Egerre gondoltak, de az nem jött össze. Én javasoltam nekik, beszéljenek édesapámmal, hátha tud segíteni. És beindult a sikerszéria. Persze ehhez nagyon jó játékosok kellettek, és egy ragyogó edző, Ambrus Tamás, aki sajnos már nincs közöttünk. Nem utolsósorban döntő volt, hogy az akkori városvezetés is egyértelműen az ügy mellé állt.

Sok nemzetközi és hazai meccsen vettél részt. Gondolom, nem tévedek nagyot, ha a LEN Kupa sorozatot teszem az egyik legsikeresebb eredményednek?

Igen a 2005-ös OB I-es 5. hely feljogosított az indulásra minket, fantasztikus élmény volt! Nagy csapatokkal játszhattunk, mint a Dinamó Moszkva, a  Prága, vagy a Nagyvárad. De azért elárulom, hogy Olaszországban is voltak emlékezetes meccseim, például Petőváryval egy csapatban játszani az is nagy élmény. Vagy Petik Attilával az Interliga, amelynek keretében a Partizán ellen is játszhattunk a belgrádi katlanban, ott történt, hogy a félpályánál kaptam egy labdát, amit eldobtam és a kapus keze alatt bement, óriási élmény volt. Itthon nyertünk ellenük. Igazából mindegyik élmény! Vagy mondhatom a kilenc olimpikonnal felálló Honvéd elleni meccs, ahol a félidőben még döntetlen volt az állás.

Volt élményem bőven. De az is büszkévé tesz, hogy pályafutásom alatt kiváló játékosokat ismerhettem meg, úgymint Sugár Sanyi, Petőváry és Kósz Zoli olimpikonokat, vagy Kollár György Ágner  Zoli, Lukács Gergő, de sorolhatnám a többieket is, közöttük sok pécsi kiválóságot. És persze az edzőkről sem feledkezzünk meg, Pozsárkó István, Gyöngyösi János, Petik Attila, Bereczki Miklós, Lukács Gergely, vagy Homola István, no és a sikerkovács Ambrus Tamás.

Nemrég voltam egy sajtótájékoztatón, ahol Te, mint az úszás program koordinátora szerepeltél? Könnyű ma vízi sportokra rábírni a gyerekeket?

Négy éve megkerestünk három iskolát, hogy beindítanák egy úszó osztályt, most kb. 400 fiú és lány van a rendszerben. Most lesz vége az első ciklusnak. Tehát a kérdés második felére a válaszom az, hogy könnyű rávenni a gyerekeket a vízi sportokra, nem kell győzködni őket, hosszú évekre biztosított az utánpótlás. De a másik célunk, ha nem is lesz élsportoló valakiből, szeresse meg a vizet, a mindennapos testmozgást, és egész életében sportoljon valamit, lehetőleg vízi sportot.  Ez is nagy eredmény lenne. De emellett természetesen a cél az is, hogy a gyerekek minél korábban megismerjék a vízilabda sportágat.

Köztudott édesapád De Blasio Antonio imádja a vízilabdát, és nyugodtan kimondhatjuk, nélküle nem lenne OB I-es pécsi vízilabdázás.  A vasárnapi ebéd mellet téma a vízilabda?

Csak nagy vonalakban. Sosem beszélünk a csapatról pletykaszinten, de a meccsek főbb mozzanatait megbeszéljük, az én játékomat mindig rendkívül szigorúan elemzi, és ha kell meg is kritizálja. Unokáival, ha ideje engedi, ott ül a lelátón, és szurkol. A mellett, hogy a szakosztály elnöke, ő igazi érzelmekkel teli szurkoló is!

Előny, vagy hátrány-e számodra az, hogy édesapád az elnök?

Ez nagyon érdekes kérdés. Előny is, mert rendkívül sokat segít, nem csak nekem, de rajtam keresztül a csapatnak, a pécsi vízilabdázásnak is. A köztudottan kiváló kapcsolatait, nagyon jól kamatoztatja a sportágban. Játékosként néha hátrány, mert nekem többet kell mindenben nyújtanom, nehogy azt mondják, hogy csak édesapám miatt játszom! Szerencsére effajta megközelítéssel elég ritkán találkozom!

Tudtommal megvannak az utódok is?

Igen, két fiúgyermekem van, akik a nagypapájukkal már látogatják a mérkőzéseimet, és természetesen otthon is a meccs a téma. Mindketten úsznak, és a vízilabdát is próbálgatják, és már beszélgetés szintjén is foglalkoznak a sportággal. Otthon van egy felfújható kis medencénk, ahol nagy csaták zajlanak. Télen meg a szobában folynak a küzdelmek.

Ha nyaraltok, sokat vagytok a vízben, a tengerben?

Nem igazán. Ha arra gondolsz, hogy lubickolok-e a vízben, válaszom az, hogy nem. Aki napi 3-4 órát az ember ebben a közegben „él”, akkor kikapcsolódásként nem erre vágyik. De természetesen a családdal együtt nagyon jól érezzük magunkat. Régebben szerettem búvárkodni, ma már kevésbé. De a gyerekek kedvéért sok mindent megtesz egy apa.

Mi a hobbid?

Kevés szabadidőmben olvasok, vagy szeretek kertészkedni is.

Mi az, amit vezetőként szeretnél elérni a sportágadban?

Szeretnénk felépíteni egy jól működő vízilabda szakosztály modellt, a kor elvárásainak megfelelő klubot, olyan stabil költségvetéssel, amely évről-évre előre lépve folyamatosan tagja lehet a OB I-nek. Ez egy sokrétű, összetett feladat, csak néhányat említek ezek közül. A külföldi játékosok lakhatásának megoldása, már kialakítottunk egy házirendet, ami eddig nem volt. Egy egészségügyi hálózatot is szeretnénk felépíteni, pszichológussal, sportorvosi háttérrel, állandó mérésekkel fűszerezve. A támogatók felkutatása, szerződések megkötése is az én feladatom lesz a jövőben. A csapatépítésben pedig fiatal tehetségeket szeretnénk favorizálni, akik itt nálunk válhatnak nagy játékossá. Volt erre is példa az évek során.

Augusztás 1-én kezdődik a felkészülés, Beslin Miroszlávtól elköszöntünk, hasznos lett volna munkája, de ő pillanatnyilag nem fér bele a költségvetésünkbe. Surányi Laci marad az U17-nél edző, de ő segíteni fog Lukács Gergőnek is a felnőtteknél, a padra viszont nem ül le a meccsek alatt.  Elsősorban az egyéni képzésekben segít majd. Van feladat bőven, én készen állok, remélem, mindazokra számíthatunk, akik szívügyüknek tekintik e gyönyörű sportágat, és a pécsi vízilabda ügyét.

Nyilas László