A kosárlabda sportággal a Bánki Donát Általános iskolában ismerkedett meg. Fiatalon kitűnt labdaérzékenysége, gyorsasága. A középiskola után a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál helyezkedett el, és így adta magát, hogy az NB II-es Ércbányászban folytassa pályafutását. A nagy fúzió (PMSC), majd a szakosztály megszűnése után a közismerten jó szemű Szamosi Nándor vette észre tehetségét, és invitálta az NB I-es együtteshez. Hamar megtalálta a ritmust, a közös hangot az akkori nagyokkal. Kora egyik legkiválóbb magyar irányítója lett. Jó védőmunkájával, remek passzaival nagy szerepe volt abban, hogy a PVSK az egyik legjobb vidéki csapat lehetett. Tagja volt az MNK-ban bronzéremig jutott együttesnek.

Tíz évet töltött el fekete-fehérben, mindezt úgy, hogy közben munkahelyén is megállta a helyét. Jó humorú, vidám, nagyszerű munkatárs, csapattárs, önzetlen barát, igazi sportember volt, és ezért az ellenfelek játékosai is tisztelték, szerették. Levezetésként még a Pécsi Postásban töltött el egy kis időt, ezzel is lehetőséget adva a fiataloknak, hogy tanulhassanak tőle, hogy valamit elsajátíthassanak a kosárlabda tudományából. Nekünk, akik itt maradtunk nagyon fog hiányozni, de biztos, hogy az égi pályán Ő bent lesz a kezdőben, és immáron örökké viseli a 6-os számú mezt.

A játékostárs, és barát Rab Gyula a következő szavakkal búcsúzott tőle: - Csapatember volt, valódi irányító az életben is. Nagy játékos volt, igaz barát, aki alázattal művelte a kosárlabdát. Személyisége nagyon fog hiányozni.

Darázs Jánost szűk családi körben, a nyilvánosság mellőzésével búcsúztatják.

A megemlékezést Vojtek Aurél segítségével Nyilas László készítette.

---
Kép: Álló sor, balról a második